Urban legends 3. - A Ragyogás, Stanley Kubrick nyilvános gyónása?

A városi legendák és az összeesküvés elméletek mind olyan történetek, melyek valódiságát hivatalosan senki nem bizonyította, de ugyanígy igaz az is, hogy senki nem tudja azt sem igazolni, hogy tévednek. A legtöbb ilyen elméletnek jócskán van valóságalapja, s nem egyről derült már ki, hogy igaz. Ezt ne felejtsük el ennek a bejegyzésnek az olvasása során se. Jó szórakozást! Jó elmélkedést!

Induljunk ki abból a tényből, hogy rengetegen, az amerikaiak esetében négy megkérdezettből egy bizton állítja, hogy ember még sosem tette a lábát a Hold felszínére,  a Holdraszállás csalás. A megkérdezett amerikaiak több mint 40%-a képesnek tartja a kormányt ekkora hazugságra és még jóval többre is. A Holdraszállás körülményeiről, a felvételek, a képek hamis voltáról a múlt év során már írtam (link), ebbe most nem szeretnék elmélyedni, inkább azzal folytatnám a felvezetést, hogy ha mindez igaz és a Holdraszállás politikai húzás volt az államvezetés részéről, vajon ki az, aki a felvéteket, a filmet készítette. Ki volt alkalmas arra, hogy 1968-ban, amikor nem volt még CG, meg 3D, meg computer technika, valósághű felvételeket készítsen? Olyan képsorokat, melyekről a hétköznapi ember, egyszeri megtekintéssel-hisz videomagnók sem léteztek-elhiszi, hogy a Világűrből érkeztek. A tervnek épp ez volt a buktatója. A mai technika, a ma embere már felfedezi a hibákat. Persze kérdés az is, hogy ezeket a filmen látható nagy melléfogásokat nem akarattal helyezte-e el az alkotó a következő generációnak. A válasz csakis egy filmes neve lehet, Stanley Kubrick, aki nemzedékének legnagyobbja, a filmművészet úttörője volt, napjaink legnagyobb rendezőinek példaképe.

Most bizonyára sokan hozzám hasonlóan kétkedve rázzák a fejüket. Ne már! Én is hitetlenkedve olvastam az idevonatkozó elméleteket, ám minél többet olvastam, annál világosabbá vált a tény, hogy nagy a valószínűsége annak, valóban Stanley Kubrick volt a Holdraszállás felvételeinek tervezője, rendezője, megalkotója. Olvassátok el ezt az elméletsort, aztán döntsétek el magatok, lehetetlen vagy nagyon is lehetséges ez a feltételezés.

1964-ben Kubrick a Dr Strangelove című szatírájához a Pentagon engedélyét kérte, hogy használhassa az egyik B52-es repülőgépet. Az engedélyt a hadsereg visszautasította, mivel semmi kedvük nem volt asszisztálni egy olyan filmhez, amely Amerika nukleáris politikájának állít görbetükröt. Kubrick elfogadta a nemleges választ és kis költségvetéssel meghökkentően élethű felvételeket készített. Mindezt látva a NASA-ban hamarosan körvonalazódni kezdett, hogy megtalálták az embert a nagyszabású terv megvalósításához. Ha Kubrick ilyen remek munkára képes szinte a semmiből, mit tudna alkotni rengeteg pénzzel.

Hogy hogyan vették rá erre, nem lehet tudni. Kubrick testvére, Paul Kubrick az amerikai szocialista párt akkori vezetője volt. Valószínű, hogy ez volt az egyik fegyver a kormány kezében. S hogy mi volt a jutalom? A legnagyobb, amit egy filmrendező valaha is kaphat. Kubrick következő filmje, a 2001:Űrodüsszeia teljes költségvetését az állam állta és valamennyi következő film kiadásait egy 'ismeretlen' személy fizette, különböző bankokon keresztül. A másik jutalom, hogy soha többé senkinek nem tartozott beszámolni a filmjeivel kapcsolatban, gyakorlatilag olyan filmet és annyiból forgatott, amennyiből akart. Hogy mekkora nyomás nehezedett rá, pontosan ezt sem tudni, de el tudjuk képzelni. Az egyetlen embert, akinek beszélt erről a szupertitkos projektről, hamarosan 'véletlen' baleset érte.

További érdekes egybeesések. 1964-ben Kubrick forgatni kezdte az Űrodüsszeiát és ugyanekkor indult az Apollo program is. Mindkét projektnél ugyanaz a világűrtudós, Frederick Ordway működött közre. Amennyiben lehetőségünk van megtekinteni a filmet és az Apollo által készített felvételeket, szinte ordít a hasonlóság. Ugyanazzal a technikával készültek, ugyanolyan perspektívákat alkalmazott a fotós, az űrrepülőgépek és az űrruházat is erős hasonlóságot mutat. Tekintve, hogy a két forgatás egyszerre zajlott és szinte egyszerre jelent meg, azt sem mondhatjuk,  hogy a rendező koppintott. 1969-ben megjelent a film és megtörtént a Holdraszállás. A 2001:Űrodüsszeia még ugyanabban az évben Oscar-díjat kapott a speciális effektusokért.

Ilyen hosszas bevezető után jöjjön a címben beígért téma. Mi a helyzet a Ragyogással? Mi köze van Stephen King regényadaptációjának az Apollo programhoz?

Ahhoz, hogy valóban megértsük, miről is szól ez az eszmefuttatás, bele kell élnünk magunkat egy kicsit a rendező lelkivilágába. Akítv részese volt az emberiség egyik legnagyobb csalásának, erről senkinek nem beszélhetett, hisz az amerikai kormánnyal nem lehet packázni. Nem volt más lehetősége a vallomásra, a titok megosztására, mint művein keresztül, szimbolikusan. A Ragyogást választotta mint nyilvános vallomástételt.

A Ragyogás filmfeldolgozása 1980-ban debütált a mozikban. A Stephen King rajongók, hogy finoman fogalmazzunk, nem zárták a szívükbe. Sokaknak a parádés rendező és szereposztás (ez a film hozta meg Jack Nicholsonnak a világhírt) ellenére is mélységes csalódás volt. Nem tudták megérteni, hogy miért kellett megváltoztatnia a rendezőnek a könyvet olyan mértékig, hogy szinte rá sem lehet ismerni a történetre. Bizonyos változtatások kifejezetten feleslegesek, ezáltan zavaróak voltak, különösen azoknak, akik ismerik és kedvelik a könyvet. A történet eredetileg arról szól, hogyan változtat démonivá az alkohol egy szerető apát, hogyan rombolja szét egy család életét s végül hogyan torkollik tragédiába az életük, míg a film főszereplője már az első pillanatban zavart és erőszakos, az alkoholnak jóval kevesebb szerepe van, mint a démonoknak, a gonosz erőknek.

Kubrick nem véletlenül változtatott meg részleteket, sőt a stáb előtt sem volt ez titok, ám amikor rákerdeztek a miértekre, azt a választ kapták a rendezőtől: a módosítások akarattal történnek és megvan a maga oka rá. Valódi válaszokat nem kaptak.

Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy Kubrick a szimbólumok mestere volt. Egyetlen filmkocka, egyetlen díszletelem sem a véletlen műve. Ha valami ott szerepel, az azért van, mert mondandót, jelentést hordoz.

Induljunk szimbólumvadászatra a Ragyogás című filmben, s mindeközben talán magunk is rájövünk, hogy a Kubrickról és a Holdraszállásról szóló városi legenda meglehet, sokkal több valóságot hordoz, mint hinnénk.

Adott a két főszereplő, Jack Torrance (Jack Nicholson) és a fia,  Danny (Danny Lloyd). Mind a két szereplő Kubrick-ot szimbolizálja. Jack mindenáron művész akar lenni, tudatosan halad a célja felé, míg Danny igazi művészlélek. A film azzal kezdődik, hogy az Overlook Hotel managere szerződést köt Jack-kel, akinek az lesz a feladata, hogy a téli hónapokban felügyeljen az üres szállodára. Az öltönyös manager (piros nyakkendő-kék öltöny-fehér ing, akárcsak Danny ruhái-mintha az amerikai zászlóba öltöztek volna) figyelmezteti Jack-et, az előző alkalmazott megháborodott a ránehezedő súly alatt. Az Overlook Hotel indiánok temetőjére épült és a belső tér is tele van indián motívumokkal. Az Overlook Hotel magát Amerikát szimbolizálja.

A manager arre kéri Jack-et, segítsen abban, hogy a hotel régi fényében tündököljön. Ha jobban megfigyeljük, az irodában, a manager feje felett egy sas szobrot látunk, ami nemcsak Amerika, de az Apollo 11 expedíció jelképe is.

Jack amennyire örül az új munkának, annyira nem találja a helyét a szállodában. Lassan a hideg tél is közelít, amely szinte bebörtönzi a családot. Ha szimbólumokban gondolkodunk, a tél a Hidegháborút jelképezi, míg a filmben állandóan felbukkanó kitömött medvék a szovjet hatalom fenyegetését.

Danny a folyosókon biciklizik, amikor találkozik az előző gondnok meggyilkolt kislányainak (a könyvben csak egy gyermek van, nincsenek ikrek) szellemeivel, akik hívják, játsszon velük. Ahogy Danny felemelkedik a földről, ahol a játékautóival játszott, láthatjuk, hogy Apollo 11-es pulóvert visel és ahogy a fiú emelkedik, úgy emelkedik az űrhajó is. Csupán egy látványelem, egy becsapás, ahogy a valódi kilövés is az volt.

Danny a lányok invitálására elindul a folyosón és eljut a 237-es szobához, melynek meglátogatását az előzőekben a hotel szakácsa már megtiltotta neki. A kulcs a zárban, az ajtó tárva-nyitva áll. 237-es szoba. Miért változtatta meg a rendező önkényesen a 217-es szobaszámot 237-re? Talán azért, mert a Föld és a Hold távolságát 237 ezer mérföldben adják meg a tudományos iratok?

Pár jelenettel később Danny-t látjuk az édesanyja társaságában. Apollo 11-es pulcsija megszaggatva, a kisfiú kétség kívül nyomorult lelkiállapotban. A hotel, a 237-es szoba, édesapja egyezsége a managerrel kínozta meg. Annak ellenére, hogy Jack maga is bemegy a szobába és ott démoni képsorokat lát, azt hazudja a feleségének,  hogy semmi nincs a szobában, a kisfiú magának okozta a bajt. Ezzel szimbolizálta Kubrick a tényt, hogy neki is hazudnia kellett a feleségének.

A film további perceiben láthatjuk, ahogy Jack fizikálisan is leépül. Hosszú hajat, szakállt növeszt, ahogy azt Kubrick is tette abban az időszakban, amikor egyszerre forgatta a 2001:Űrodüsszeiát és a Holdraszállás filmjeit.

Jack újra írni kezd és a felesége Wandy tudni akarja, min dolgozik. A férfi durván elutasítja, mely azt szimbolizálja, hogy Kubrick felesége, Christina sem tudhatott arról, milyen munkán dolgozik a férje. A filmbéli feleség addig ügyeskedik, amíg meglátja, mit gépelt a férje az utóbbi hetekben. Ez a jelenet egyáltalán nem szerepel a könyvben. Senki nem tudja, miért került a filmbe. Talán ezért? Wendy nagyon megijed, amikor meglátja az egyforma, nyomasztó sorokat és ráébred, hogy valami nagy baj van a férjével. De mi áll a papíron? Ez a mondat, újra és újra.

"All work and no play makes Jack a dull boy". (Mindig csak a munka és semmi játék, unalmassá teszi Jack fiút.) A jelenet elég ijesztő, de ha jobban bele akarunk magyarázni a sorok közé, láthatjuk, hogy a géppel írott All szó, A11-nek is olvasható. Ez volt a hívójele az Apolló 11 űrprogramnak.

A Stephen King könyv rajongóinak egyik legnagyobb felháborodását a következő jelenet okozta. Jack megöli a szállodába érkező Halorann-t. Miért? Valószínű azért, mert Kubrick ezzel szimbolizálta annak a barátnak a sorsát, akinek halálát ő okozta azzal, hogy elárulta neki a Holdraszállás hamis voltát.

Összefoglalásképp: A Ragyogás Kubrick vallomása, segélykiáltása. Egy emberé, aki olyan szerződést kötött, amiből nincs kiút. El akarta mondani valakinek, de nem tehette meg, mert ezzel a barátai, a családja és végül a saját életét is fenyegette. Egy szerződés története, melyre majdnem ráment a kapcsolata a feleségével. Egy olyan szerződésé, melyről ha akkor kiderül, hogy csalás, akár háborús fenyegetést is hozhatott volna az országra.

Kubrick lett az Apollo11 gondnoka, s ez a film egyben a NASA történelme is. Voltak előző gondnokok, akiket megöltek az iker kislányok, s itt a válasz, miért kellett ikerpár. Az Apollo-t megelőző programnak Gemini (Ikrek) volt a fantázianeve.

Túl sok a belemagyarázás? Ez az egész nem más, mint legenda, fantáziálás? Lehet. Vagy mégsem? Én elgondolkodtatónak tartom. Adott egy remek könyv, egy fantasztikus rendező. A könyv szerzője és a rendező állandó kapcsolatban vannak, az író mégsem tud választ adni a kérdésekre. Miért készült a könyvtől TELJESEN eltérő filmalkotás? Mi értelme van a változtatásoknak? Az 'értelmetlen', hozzáadott jeleneteknek? Stephen King később elkészítette a saját filmverzióját, minisorozat formájában, mely valóban követi a könyv szerkezetét, mondanivalóját.

Ti mit gondoltok erről? Olvastátok a könyvet és a filmet is láttátok? Mi a véleményetek? Fantasztikus lenne Stephen King rajongók gondolatait is hallani. Én mindenesetre, hosszú idő után újra megnézem majd a filmet és figyelni fogok ezekre a jelenetekre.

Végezetül még egy utolsó gondolat.

Kubrick utolsó filmjének, az Eyes Wide Shut-nak (Tágra zárt szemek) premierje 1999. július 16-án volt. Stanley Kubrick ragaszkodott ehhez a dátumhoz. Miért? Talán nem meglepő. Ezen a napon volt a Holdraszállás 30. évfordulója.

Forrás és ötlet: Jay Weidner - Secrets of the Shining

Neveletlen (?) amerikaiak

Ez a történet ismét jó példa arra, hogy a kulturális különbségeknek országok, nemzetek között mindig megvan az alapja, a magyarázata és ami számunkra természetesnek tűnik, előfordulhat, hogy másoknak furcsa. Az illem, az etikett emberi közösségek által hozott döntések írásba foglalt rendszere, melyet az évszázadok során adnak át egymásnak a generációk, s ha valahol ez a kódex másképp alakul, még nem jelenti azt, hogy azok az emberek illetlenek, neveletlenek. Csupán annyit jelent, hogy mások, más szabályoknak engedelmeskednek, a gyermekek mást hallanak a szülőktől, tanítóktól. Érdemes ezeknek a szokásoknak a hátterét feltárni, mielőtt elítélünk egy népet azért, mert mást, másképp cselekszik, mint ahogy mi megszoktuk. Induljunk nyomozásra az étkezési etikett világába.

Amikor Russell először járt nálunk és együtt ebédelt a család, azonnal feltűnt, hogy mi már régen befejeztük az evést, ő még mindig csak a felénél tart. Eleinte arra gondoltam, csak lassú evő. Miután elmúlt az első zavarom, más különbséget is észrevettem. A hókuszpókuszt, amit a késsel-villával művelt. Már régebben is hallottam a szájhagyomány útján terjedő szólást: 'Az amerikaiak taplók, még késsel villával se tudnak rendesen enni. Jellemző. Felvágják a kaját maguknak, mint az óvodások, aztán megeszik villával. Fiatal ország, nincs ott kultúra, hagyomány. Bunkó mind." Hát, ilyenek is tudunk lenni, mi magyarok, amikor megítélünk egy nemzetet.

Azért persze bennem is motoszkált a kérdés - meg engem is úgy neveltek, hogy könyv a hónom allatt, késsel-villával, mert ez az egyetlen illendő étkezési forma-, hogy vajon, miért esznek így. Azt tudtam azonnal, ez nem lehet illetlen odaát, mert Russell illedelmes fiú. Vettem a bátorságot és rá is kérdeztem, miért nem használja a kést és a villát egyszerre. A válasz meglepően egyszerű volt, mert így illik. Számára mi voltunk a furcsák, urambocsá', az illetlenek, amikor két kezünk az asztal felett, kés és villa egyhuzamban a kézben.

Ekkor úgy érzeztem, utána kell járnom, hogyan is alakult ki ez különbség az evőeszközök használatában.

A villahasználat etikettjének két formája ismert és elfogadott. Az európai, gyakran kontinentálisként említett, illetve az amerikai, más néven a zigzag method/cikkcakk metódus. Az európai stílus Amerikában is elfogadott és sokan így használják az evőeszközt, míg az amerikai mód Európában szinte egyáltalán nem használatos és gyakran illetlennek tartják.

Az európaiak a kést és villát egyszerre használják, a kés a jobb kézben, a villa a balban. A kés felvágja az ételt, ami azonnal a szájba kerül a villa segítségével. Az amerikaiak ugyanígy a késsel levágnak egy falatot, a kést lehelyezik a tányér szélére, majd a villa átkerül a jobb kézbe és a szájhoz emeli az ételt. A bal kéz ilyenkor az ölben pihen. Sokan több falatot is felvágnak egyszerre és a kés hosszú ideig pihen a tányér szélén. Ez az általános gyakorlat, ám nem igazán illedelmes. Egyszerre csak egy falat az etikett előírása. Ennek ellenére az amerikaiak, ha mód van rá, egyáltalán nem használják a kést, hanem a villa élével vágják fel a puhább falatokat.

Hogy miért alakult ki ez a két, egymástól teljesen eltérő illem, erre több válasz is van. Valószínű ezek össze is függenek egymással.

A villáhasználat Európában csupán a 18. században terjedt el. Az első amerikai telepesek tehát villa nélkül hagyták el az Óhazát. Kést és kanalat használtak. A kanalat azonban csak az ügyes kézzel lehet biztonságosan használni, így az evőeszköz áthelyezése a másik kézbe természetes volt és a villa 19. századi elterjedésével is az maradt. Nem beszélve arról, hogy hús nagyon ritkán került az asztalra, így nem is igazán volt szükség a késre. Mindeközben Európában kialakultak a sajátos szokások, az etikett, melyet a későbbi bevándorlók vittek magukkat az Újhazába, ezért elfogadott és alkalmazott az európai metódus Amerikában is.

Az európai étkezési forma sokkal gyorsabb hatásfokú, mint az amerikai. A 'kapkodó' evés szokását több történész annak tulajdonítja, hogy a villa elterjedésekor állandóak voltak a bel- és külháborúk Európa szerte. Az embereket gyakran az asztaltól hívták csatába, vagy éppen menekülni kellett, így nem volt idő a lassú evésre.

Sok amerikai számára az európai metódus 'barbárabb' elemeket tartalmaz. Az étkező személy,-ha nem illedelmesen, tökéletesen egyenes háttal ül az asztalnál-, folyamatosan a tányér fölé hajol, görbül, szinte lemészárolja a húst, a fogyasztás pedig habzsoló jelleget ölt azáltal, hogy a villa állandóan a szájba pakol, pihenés nélkül.

Az amerikai villahasználathoz az is hozzájárult, hogy a vadnyugaton a kés fegyvernek számított, különösen a jobb kézben. Az asztalnál éppen ezért nem volt ildomos hosszú ideig kézben tartani, mert ez a szomszédos asztal vendégeinek rosszul hatott az emésztésére.

Ugyanezt a gondolatot támasztja alá Margaret Wisser kanadai írónő 1992-es könyvében, a The Rituals of Dinner: The Origins, Evolution, Eccentricities, & Meaning of Table Manners (Az étkezés rituáléja: az asztali viselkedés eredete, fejlődése, külsőségek és ezek jelentése) címűben. 'In general, these rules are explicitly intended to prevent the utensils from appearing threatening. The etiquette and the ritual it imposes helps to control the violence inherent in the preparation and serving of meals. The ordinary table knife is related to actual weapons of war. Consequently, flatware is held delicately, carefully balanced on the prescribed fingers and guided by the fingertips. To hold any utensil in a fist or to manipulate it in such a way that is pointed at anyone would hint at potential danger, as would even setting it down in an inappropriate way.' (A lényeg általánosságban az, hogy az evőszeközök soha ne emlékeztessenek fegyverre. Az étel elkészítése gyilkolással, erőszakkal jár, ezeket a gondolatokat ne vigyük az asztalhoz. Még egy egyszerű kés is lehet háborús fegyver. Az evőeszközökkel óvatosan, figyelmesen kell bánni, soha ne mutassanak senkire, ne sugalljanak veszélyt, s ugaynígy ügyeljünk arra is, hogyan helyezzük a tányérra, amikor nem használjuk.)

Nemzedékről nemzedékre szállt az ősi okító versike: 'Mary, Mary, strong and able, keep your elbows off the table.' (Mary, Mary, -vagy épp az okuló gyermek neve- erős és ügyes, nem könyököl az asztalra.) Később Emily Post, az amerikai etikett nagy tudora, az európai hatásnak megfelelve, már másképp tanította a gyerekekket: 'Emily Post says it's OK, so on the table they will stay!' (Emily Post azt mondja, könyököd az asztalon maradhat.)

Dióhéjban ennyi a története az amerikai és az európai evőeszköz használat különbségének. Amerikában nem csinálnak ügyet belőle, ki hogyan eszik, Európában viszont ragaszkodunk az itteni etiketthez, ezért érdemes tudni, mi áll a különbség hátterében.

Amerikanizmusok 19. - Hello avagy egy magyar városi legenda

Amerikanizmus alatt értjük az Amerikai Egyesült Államokban használt angol nyelv sajátosságait. Már az első angol bevándorlóknak különböző dialektusa volt, ehhez járult a hollandiai nyelvelem New-Yorkban, a német Pennsylvániában, a francia Louisiana és Missouri államokban, Kanadában, a spanyol Floridában, Texasban, Új-Mexikóban és Kaliforniában. Leginkább elterjedtek New-England tájszavai s a sajátságos orrhangsúlyozás (nasal twang). Sok szó Angliában elavult, de Amerikában él, s némely szónak más jelentése van Amerikában. (kislexikon.hu)

Ebben a sorozatban megpróbálok összegyűjteni minél több olyan kifejezést, szófordulatot, melyet TV-ben, rádióban hallok, a családtagjaim, barátok, ismerősök használnak. Valamennyien született amerikaiak, így ha ügyes vagyok, elcsípek néhány kifejezetten amerikai szóhasználatot.

Amikor elolvastam György email-jét, hirtelen nem is tudtam, hogy a következő bejegyzés milyen kategórába kerüljön. Városi legenda? Igen, de magyar vonatkozású. Amerikanizmus vagy hungarizmus? Mindkettő. Végül az amerikanizimusokba került, hisz a hello kifejezést Amerikában használták először a 19. század elején.

Györgytől ezt a roppant érdekes felvetést kaptam a napokban.

Lehet, hogy hallottad azt a magyar városi legendát, hogy a hello a magyar hallod szóból ered. Az Edisonnál dolgozó Puskás Tivadar és társai kérdeztek így bele a telefon kísérleti példányaiba? Van ennek igazsága?

A válasz a kérdésre igen is, meg nem is. Ugyan a szó elterjedésének köze van a telefonok használatának elterjedéséhez, Edisonhoz, Bellhez, Puskás Tivadarhoz, ám mindezek ellenére,- rengeteg kapcsolódó cikket elolvastam-, úgy tűnik, a magyar nyelvhez egyetlen etimológus sem köti.

Jöjjön a hello szó története, az eredetéhez fűződő magyarázatok. Az Oxford nagyszótár szerint a hello szó a régi németből ered, ahol a halâ, holâ-t akkor használták, amikor valakit magukhoz akartak inteni, hívni (például a révészt) vagy ha valakit meg akartak kérni, hogy valamit hozzon oda nekik. A tudósok kapcsolatot feltételeznek a régi német szó és a francia holla szó között is, melyet üdvözlésre használtak a gallok.

Azonban ha a valódi kezdetekre vagyunk kívánicsiak, akkor egészen az első angol nyelvű Biblia fordításokig (14. század) nyúlik vissza a szó eredete. Lukács 1:28 és Máté 27:14. Mind a két evangélista használja a "Hail, Thou"-ra, magyarul "Üdvözlet neked/Üdvözlégy!"-re fordított köszöntést, melyben a hail szó gyökere fedezhető fel, mely annyit jelent "biztonság, egszség", ebből pedig egy másik angol szó, a whole szó származik, mely szintén "egész"-et, "egészség"-et, de "megszentelt"-et is jelent.

A hello szót ebben a formában, írott anyagban először 1833-ban használták Amerikában, a The Sketches and Eccentricities of Col. David Crockett, of West Tennessee című cikben, melyet még ugyanebben az évben Angliában is publikáltak. 1860-ra már elterjedt a hello szó használata.

1872-ben Mark Twain önéletrajzi ihletettségű művében, a Roughing It című elbeszélésben is feltűnt, vagyis jóval előbb használták, mint a telefon felfedezése, mely 1876-ban történt.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a hello szó a telefonálás segédszava lett, hisz emlékezzünk, mit is jelent az alapszó.  "Állj, várj, figyelj!" S hogy lett a helloból, hallo? Egészen egyszerűen. A hello hívószót hagosan, a második tagot hosszan elnyújtva, szinte ráerősítve -hel-llllloooo- kiabálták, ami az első telefonoknál igencsak kellemetlen volt, hisz amúgyis kiabálni kellett. Az telefonszolgálatosok ráadásul eleinte fárfiak voltak, akik bizony minden erőt beleadtak, minek hatására csak úgy röpültek az elhajított kagylók a másik oldalon. Ahogy egy cikk írta annak idején: "Ezek az urak hijján vannak minden modornak és fegyelemnek. Civilizálni kell a telefonos társalgást!". Így hamarosan a férfiakat finom, búgóhangú telefonos kisasszonyok váltották fel, akiket hello girl-öknek hívtak.

Mark Twain 1889-ben ezt írta az Egy jenki artúr király udvarában című könyvében: "A mi egyszerű telefonoskisasszonyaink, a sok tízezer mérföldnyi drótjukkal, aminek a közepén ülnek, bízvást kioktathatnák türelemre, kedvességre, szerénységre és modorra Arthur országának legpompásabb hercegnőjét is." (Ford.: Réz Ádám)

Edison Budapesten - 1911

A telefonos kisasszzonyok érdeme az is, hogy a durva hangzású, kiabálós helloból, hallo lett. A mély magánhangzó, megrövidítette a szó végi o-t és az egész szó dallamosabb és halkabb lett.

A hello/hallo szó magyar eredete városi legenda, mely 1992 óta járja az országot egy Usenet üzenet által, mely helyesírási és fordítási hibát is tartalmaz, miszerint. "The word hello comes from the Hungarian word ‘hellom’ which means ‘I hear you’. ( A hello szó a magyar 'hellom', vagyis 'hallak téged' szóból ered.") Egy angol etimológus azt a megjegyzést fűzte az ötlethez, hogy amennyiben két tudós együtt dolgozik, bizonyára a közös nyelvet használja egy ilyen fontos történelmi pillanatban. Nem valószínű, hogy Puskás Tivadar magyarul szólt volna a telefonba az első alkalommal.

A Wikipédia ezt írja:

A legenda szerint a telefon tesztelésénél Puskás Tivadar használta elsőként a („hallom” szóból származó) hallo szót, amely a telefonálásnál az egész világon elterjedt. Ez azonban feltehetően téves. A magyar hallo történetét a közelmúltban sokan vizsgálták és feltárták. A háromkötetes MTESZ (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára) is részletesen szól róla, további szakirodalmi utalással, német és angol szótárakra is hivatkozva.

A telefonálásban használt jelentése 1884-től mutatható ki. Ez a használata az amerikai angolból terjedt el és vált nemzetközi szóvá.

Homeschooling

Az Egyesült Államokban az otthon tanulás (homeschooling) növekvő tendenciát mutat. Miért választja egyre több család ezt a megoldást? Érvek és ellenérvek, válaszok a gyakori kérdésekre. 

Elkezdődött a tanév. Morog a gyerek, morog a szülő és valljuk be, én legalábbis, mint volt tanító bátran bevallom, morog a pedagógus is. Sőt, ő egy kicsit előbb morog, mert neki már augusztus 20-a után az iskolában a helye.

De nem volt ez mindig így. Emlékeztek, ahogy Móra Ferencet az édeasnyja tanította az írás-olvasás tudományára? A jéggel borított ablak volt a palatábla, a mutatóujja a palavessző rajta. Az iskolarendszer viszonylag fiatal, hisz a régmúltban természetes volt, hogy mindazt a tudást, amire egy embernek szüksége lehet, a közvetlen család, illetve a közösség adta át a csemetéknek. Az évezredek során társadalomtól függő volt, hogy hol, mikor indult be a szervezett oktatás és még ha létezett is, sokan nem vehettek benne részt, anyagi, vallási, társadalmi okokból.

A Kisasszonyokban, Louisa May Alcott regényében, mely az amerikai polgárháború idején játszódik, az édesanya kiveszi az iskolából a lányokat, amikor megtudja, hogy a legkisebbet gúnyolják, bántják az osztálytársai, a nevelők pedig veréssel fegyelmeznek. Kijelenti, hogy a tudás csak szeretettel, az érdeklődés felkeltésével, következetességgel adható át, így ő maga veszi át a gyerekek oktatását, illetve az idősebbek tanítják a fiatalabbakat. A szomszéd fiúhoz azonban tanító úr jár, mert ők megengedhették magunak a magántanár luxusát. 

A tanító kisasszonynak, tanító urak általában maguk is szegényebb sorból származtak (gondoljatok Jane Eyre-re) és a gazdag család gyermekei melletti szolgálat számukra felemelkedést, tisztességet jelentett. A családokkal együtt lakó tanítók története megannyi könyvnek, filmnek szolgált alapjául.

Az első kötelező jellegű oktatás Németországból indult a 17. század végén, ám Amerikában ez sokkal lassabban vált természetessé, hiszen a bevándorló angolok, franciák nagy része az otthoni iskolázást hozta magával, nem beszélve arról, hogy az amerikai őslakosok számára más mód sosem létezett, így az ő beiskolázásuk járt a legtöbb gonddal, akadállyal. Ezáltal Amerikában a poroszos minta sosem vetett igazán gyökeret. Talán ez is az oka annak a ténynek, gyakran téveszmének, hogy az amerikaiak, gyerekek és felnőttek egyaránt, butábbak, mint az európaiak. Ez már önmagában sem igaz, mivel az amerikaihoz hasonló problémákkal, ha egyáltalán ezek problémák, Angliában is találkozni. Itt személyesen tapasztaltam meg, tanítóként. Más európai országokkal nincs összehasonlítási alapom. Amikor azt említettem, téveszme, arra utaltam, hogy általánosságban azt mondjuk - manapság kifejezetten divatos azt állítani -, az amerikaiak buták, tudatlanok. Erről már többször is írtam, most nem szeretnék kitérni erre. Aki ebben a témában szeretne eszmét cserélni, kérem, ezekre a linkekre kattintson. (Fiatalok munkakönyvvel, Felnőttképzés, másképp) Itt csak annyit említenék meg, hogy óvakodjunk az általánosítástól és higgyük el, az amerikaiak nem buták, viszont egészen más a világszemléletük.  Amerikában a megerősítésre, a kérdezésre, a kutatásra, az önálló tanulásra motiválnak a pedagógusok. Való igaz, hogy tárgyi tudásuk kevesebb, szűkebb a rálátásuk a világ bizonyos tájaira, beleértve Európát is, viszont nyitottak, érdeklődők és önállóak. 

Nem olyan régen egyik kedves olvasóm, Hella, ezt írta:

Rendszeresen jelennek meg listák a legjobb 100-200 felsőoktatási intézményről. Ezekbe valamiért egy magyar sem fér, ellenben mondjuk az amerikai, angol, német, francia, olasz, sőt kínai egyetemekkel. Picit fura.

Nézegetttem magam is a listákat. Nem hiszem, hogy ezek a valódi tudásanyagot mérik a rangsorolásnál, mégis való igaz, hogy Közép-Európa oktatási intézményei nem jelennek meg a listákon, az angolszász oktatási rendszer intézményei viszont nagy számmal.

Mindezek ellenére, az amerikai szülők sem elégedettek az iskolarendszerrel, s nem csupán az oktatás minőségével, az átadott tudásanyag mennyiségével, jóval inkább a nevelési módszerekkel, az iskolai környezettel. Olyannyira, hogy a szülők tömegesen döntenek úgy, hogy visszatérnek az 'ősi' módszerhez, az otthon tanulás metódusához. 

Eszter nemrég pedig ezt írta:

"Ezen a hippis helyen, ahol mi élünk, nem kötelező és nem is nagyon divatos iskolába járatni a gyerekeket. Ha megteheti az édesanya, otthon marad, és ő iskoláztatja a kicsi(ke)t. Úgy tudom, hogy főként bizonyos vallásoknál és a hippiknél népszerű ez. A közelünkben ismerek olyanokat, ahol több család összefog, és amelyik szülő, amiben jó, odahordják a többi kölköt is tanulni. Még vizsgázni se kell év végén, viszont a szülőknek komolyan dokumentálnia kell, hogy mit is csinálnak év közben. A helyi könyvtárban még folyóiratot is találtam nekik."

"Ezt a döntést a szülők természetesen csak olyan országokban hozhatják meg, ahol a törvények lehetővé teszik a tanköteles gyerekek otthoni tanítását. Ami az ENSZ emberi jogokról szóló deklarációját, valamint az emberi jogok európai konvencióját illeti, mindkettő hivatkozik ugyan az oktatáshoz való jogra, de azt egyik sem részletezi, hogy ezt a jogot milyen formában kell érvényesíteni. Az Amerikai Egyesült Államokban engedélyezik a gyermekek otthoni tanítását; a világ és Európa többi országának jelenlegi törvénykezési gyakorlata azonban igencsak eltérő módon viszonyul ehhez a kérdéshez.^"*

- Ausztrália, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Írország, Olaszország, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc, Új-Zéland, Ausztria és az Egyesült Királyság jogszabályai ezt már egyértelműen lehetővé teszik.

- Csak egyéni esetekben engedélyezi, egyébként jogszabályilag tiltja ezt a gyakorlatot Spanyolország, Hollandia, Görögország és Németország.

Az Egyesült Államokban 1999 óta tartják nyilván az otthoni iskolázás adatait és azt tapasztalják, hogy a mutatók egyenletes növekedést mutatnak. 2009-ben, a tanköteles korú gyerekek 2.9%-a volt otthon tanuló, ami 36%-kal magasabb, mint a 2006-os érték, s ez több mint másfél millió kisgyermeket jelent.

A szülők döntése mögött ezen indokok állnak az első három helyen. (Több választ is megjelölhettek a kérdezettek.)

• Aggasztó iskolai környezet (biztonság, droghasználat, lelki terror): 88%

• A nevelés nem ad megfelelő vallási és morális alapokat: 83%

• Nem megfelelő oktatási színvonal: 73% ^**

Megpróbálom az olvasottak és a személyes tapasztalatataim alapján összegyűjteni az érveket és az ellenérveket.

Az otthoni iskolázás mellett

- Az oktatás szabadsága. Természetesen megkötöttségekkel, melyekről később még említést teszek, de az otthoni oktatásban a szülő döntheti el, hogy melyik anyagrészt mikor veszi, hisz vannak gyerekek, akik sokkal érettebbek, fejlettebbek lelkileg, szellemileg, velük gyorsabban, nagyobb lépésekben is lehet haladni, míg másoknál a lassabb tempó a célravezető. Ez a szórás rengeteg gondot okoz egy nagy létszámú osztályban, mert mindig lesznek, akik lemaradnak, esetleg évismétlésre kényszerülnek. Az otthon tanulásnál van lehetőség a lassabb haladásra, mivel a vizsgákat csak bizonyos szakaszok után kell letenni.

- Szabadság. Azok a szülők, akik ebben a rendszerben élnek, úgy nyilatkoznak, hogy ha rákap az ember az ízére, remekül érzi magát benne. Lehet napközben a múzeumba menni, kiállításokra, semmi nem függ a továbbiakban az iskola időbeszotásától.

- Érzelmi szabadság. Nincs több rivalizálás, lelki terror (bullying), iskolai stressz. Nincs többé beilleszkedési zavar, küzdelem a többiek elfogadásáért. A gyerekek úgy öltöznek, viselkednek, ahogy azt természetük adja, és nem úgy, ahogy a közösség elvárja, irányítja. A valós világban élnek, ahol a külsőségek, trendek nem számítanak annyira, mint az iskolákban.

- Hitbéli szabadság. A szülőknek nem kell alkalmazkodniuk, a gyerekeknek pedig nem kell titkolózniuk, ha esetleg megélt, gyakorolt hitük miatt társaik kiközösítése várna rájuk.

- Szorosabb családi kötelékek. A legtöbb család szenved attól, hogy kevés időt tölthet a gyerekekkel. Az otthon tanulás ezt elősegíti. Az olyan tanulók esetében, ahol a szülők azért választották ezt a megoldást, mert gyermekük az iskolában súlyos magatartási zavarokkal küzdött, arról számolnak be, hogy a gondok az első pár hónapban megszűntek.

- Állandóság a nehéz időkben. Haláleset, munkahelyi válság, betegség, kisbaba születése. Ezekben az időkben a család összetartása a lehető legfontosabb. A gyermekek ilyen esetekben-még azok is, akik különben példamutató magatartásúak az iskolában-gondokkal küzdenek, sok lesz rájuk a panasz. Otthon tanuló gyerekeknél ezzel sincs gond. Van idő a történtek feldolgozására. Olyan családoknál különösen jó megoldás, ahol a munkahely miatt állandó a költözés, így a gyermekeknek nem kell újabb és újabb közösségbe kerülni és megszenvedni a befogadás időszakát, majd az újabb költözéssel újra elveszíteni a nehezen szerzett barátokat.

- Kipihentség=egészség. Rengeteg a kipihenetlen, álmos gyerek. Az emberek fele bagolytípus, aki a reggeli órákban még akkor se tud jól teljesíteni, ha éjszaka elegendő órát aludt. Ez nem szokás kérdése, hanem bioritmus függő. A gyerekek többségének korán kell kelni, hogy bejusson az iskolába, a 'nulladik' órák és a délutáni foglalkozások szintén megterhelőek, s akkor még ott vannak a különórák és a házifeladatok is.

- Kontroll. A szülők tudják, hogy mit tanul a gyerek, sőt vannak szabadon választható tárgyak is, ahol nem egy egész csoport döntése, hanem a gyerek saját akarata, érdeklődése szerint, közös döntéssel választhatja a család a témakört.

- A szülők megóvhatják gyermekeiket a negatív hatásoktól, amilyen a gyerekek egymás terrorizálása, a trágár beszéd, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, dohányzás, nem életkornak megfelelő filmek megbeszélése, stb. Mindemellett biztonságosabb is, mert nem kell igénybevenni az iskolabuszjáratot sem.

- Olcsóbb. Nem utolsó szempont, hogy egy egész év otthon kevesebbe kerül, mint egy hónap az iskolában.

Az otthoni iskolázás ellen

- Időigényes. Az otthoni tanulást nem úgy kell elképzelni, hogy az anya vagy az apa a konyhaasztalnál könyvből tanítja a gyerekeket, esetleg felolvasással, videózással. Ez rettenetesen unalmas lenne mindenkinek, s nem is szolgálná a célt. A családok rengeteg helyre, múzeumokba, természetvédelmi területekre, állatkertbe, könyvtárba viszik a tanulókat és ezt megszervezni, elmenni, a látottakat megbeszélni időigényes.

- Nem minden anyuka van otthon, mert nem minden család engedheti meg magának, hogy az egyik családtag ne dolgozzék, hanem munka mellett oldja meg az otthoni tanulást. (Tegnap a főoldalon találtam egy írást az új kormánytervezettel kapcsolatban, miszerint a nők negyven éves munkaviszony után, koruktól függetlenül nyugdíjba mehetnének. Lehet, hogy a magyar kormány megoldja számunkra a kérdést.) Azon családokban, ahol az egyik szülő ezért feladta a munkáját, úgy nyilatkoznak, hogy az időszakos pénzkiesés ellenére is megéri, hisz az iskola többe kerül, s ha esetleg több gyermek is van, akkor főleg. (Persze azt itt nem teszik hozzá, hogy Amerikában a gazdasági nehézségek ellenére is könnyebb visszakerülni a munkába, és negyven év fölött sem okoz gondot az elhelyezkedés. Tilos és bűntetendő a kor és a nem szerinti diszkrimináció. Vagyis a hazánkban megszokott, 'hány éves, hány gyermeke van, ők mennyi idősek, ki vigyáz rájuk, tervez-e gyermeket' kérdések fel sem merülhetnek egy munkainterjú során.)

- 24/7 Lehet, hogy nem szép ezt mondani, de az otthoni tanulás azt is jelenti, hogy nincs pihenő, gyerek nélkül töltött idő. A gyerekek szinte állandóan otthon vannak. Így ezt a megoldást csak az válassza, akit az állandó gyerekzsivaj nem zavar, untat, mert be kell vallani, vannak szülők, akik erre nem alkalmasak.

- Csapatjátékok hiánya. Az amerikai gyerek életében, legyenek azok fiúk vagy lányok a team sport, a csapatjátékok a felnőtté válás része. Ezek kimaradnak, mert nem minden iskola fogad szívesen kívülálló csapattagot. Az otthoni tanulás lemondásokkal jár. El kell dönteni, mi a fontosabb a család számára, mi jár több előnnyel, s ezt csakis felelősen, a gyermek bevonásával lehet.

- A társadalmi normán kívül. Az otthoni oktatás napjainkban még a társadalmi szokásoskon kívül áll. El kell fogadni, illetve tudni kell reagálni a furcsa kérdésekre, az esetleges pletykákra, mind a szülőknek, mind a gyerekeknek.

- Hatalmas felelősség. A szülőknek biztosra kell mennie, hisz egy átlagon felüli tehetséggel megáldott gyermek esetében nincs könnyű dolga még a legképzett pedagógusnak sem. S abban az esetben, ha a gyermek valamilyen fogyatékkal él, különösen nehéz a helyzet, s valószínű, hogy szakembert kell bevonni még az otthoni tanulásba is.

- Az előnyöknél említett családi válsághelyzetek (haláleset, munkahelyi válság, betegség, kisbaba születése) a hátrányoknál ugyanúgy szerepelnek, mivel ezek elvehetik a szülők kedvét, idejét a tanítástól.

- Az előnyöknél említett negatív közösségi hatások kimaradnak a gyerek életéből, de ugyanígy kimaradnak a pozitív interakciók is. A barátságok, a közösségi élet vidám pillanatai, az együttöltött órák emlékei, a csínytevések. A gyerek nem tanul meg kiállni önmagáért, társaiért, nem tanulja meg a közösségi élet szabályait.

A leggyakoribb ellenvetések az otthoni oktatással kapcsolatban és az erre adott szakértői válaszok.

Ez valami új dolog. Honnan tudjuk, hogy műkodik?
Az otthon tanulás nem újkeletű dolog. Éppen ellenkezőleg. A nagyszüleink, rengeteg híres ember, tudós, államférfi tanult otthon a szülőktől. A központi oktatás sokkal fiatalabb ötlet és valljuk be, nagyon sok a probléma vele.

Mi van akkor, ha a gyerekem akarja az iskolát?
És mi van akkor, ha a kokaint, a cigarettát akarja? A gyerekek a legtöbb esetben nem tudják, mit akarnak, mert nem elég érettek a saját döntéshozatalra és nem áll módjukban megismerni az összes pro és kontrát. A döntést közösen kell meghozni, de a szülő szava fontosabb kell hogy legyen, mert ha nem az, a későbbiekben, főleg az iskolában nagy gondok lehetnek.

A pedagógusok éveket tanulnak, pszichológiát, pedagógiát, oktatás-, neveléstant, míg a szülők nem szakmaértők.
Valóban nem, de szeretik a gyermekeiket, s ha ezt a döntést hozzák, vállalják a nehézségeket, az áldozatot, akkor bízzunk annyira bennük, hogy nem akarnak rosszat a gyermeküknek, a legjobbat fogják kihozni magukból. A nemtörődöm, lusta, érdektelen szülők nem választják ezt a megoldást, nekik jobb, ha a gyerek egész nap az iskolában ül.

Kapnak egyáltalán a szülők bármilyen segítséget?

"A szülők szervezett segítséget kapnak a munkájukhoz. Az Amerikai Egyesült Államokban működik egy olyan, ma már hálózattá terjeszkedett szolgáltatás is, amelyet még Charlotte Mason hozott létre több mint 100 évvel ezelőtt, s amely ma már kifejezetten az otthoni tanítást vállaló szülők módszertani segítését szolgálja. Ez a szervezet gondozza egyébként az 1890 óta folyamatosan megjelenő, kifejezetten a tanító anyák számára összeállított Parents Review című kiadvány rendszeresen megjelenő számait. Ugyanilyen szándékkal jelentetik meg a Home Education Magazine-t is. Sok helyen azt is látjuk, hogy az otthon tanító szülők egyfajta érdekképviseletet is létrehoztak; ezt vállalja magára például az Észak-Dakotában működtetett Home-School Legal Defense Association, egy másik amerikai államban a Georgia Home Education Association vagy éppen a wisconsin-i Parents’ Association.

De a legtöbb és legkövetkezetesebb szakmai és módszertani segítséget a szülők attól a John Holttól kapják, aki a nagy vihart kavart Iskolai kudarcok című, Magyarországra ugyan csak több évtizedes késéssel eljutott könyvének a megírása után teljesen elfordult az intézményes nevelés pedagógiájától, és további munkásságát – egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig – az otthoni tanítás, illetve az informális tanulás módszertani kérdéseinek szentelte. Művei ma is – húsz évvel halála után – változatlanul termékenyítőleg hatnak az otthoni, családi körben végzett oktatás iránt elkötelezettek gondolkodásmódjára, módszertani kultúrájára."^*

Felveszik majd a gyerekemet az egyetemre?

"Az Amerikai Egyesült Államok előírásai szerint a szülőnek tanévenként legalább 180 tanítási napot és napi 4 órányi közös foglalkozást kell biztosítania gyermeke számára. A tananyag megegyezik a nyilvános iskolákban tanítottakkal; tudásáról a gyereknek vizsgán kell számot adnia a 3., az 5., a 7., a 9., valamint a 11. tanévben. A szülőnek évente legalább két alkalommal fel kell keresnie a tananyagra vonatkozó információkért a körzete szerint kijelölt intézményt, ahol az otthoni oktatáshoz szükséges szakmai segítséget többnyire kézikönyvek, különféle kiadványok formájában kapja meg, de gyakran rész is kell vennie egy-egy fontosabb témával foglalkozó szakmai konferencián, módszertani szemináriumon is."^*

Ami pedig a felsőoktatást illeti, az egyetemek, főiskolák semmilyen nehézséget nem állítanak az otthon tanuló gyerekek elé, tárt karokkal várják őket.

Azok a szülők, akik nagyon szeretnék ezt a megoldást, de nincsen lehetőségük rá, azoknak örömére szolgál, hogy Amerikában egyre gyakoribb, hogy az ismerősök megbeszélik, ki mit tanít, így a gyerekek több tudásra tesznek szert, szakértő szülőktől és több időt tölthetnek kortársaik között.

Milyen szülők választják az otthon tanulás módszerét?

Már az előzőekből kiderül, hogy minden társadalmi osztálból vannak otthon tanuló gyerekek, de ez az összefoglaló nagyon jó képet ad arról, milyen családok vállalkoznak erre a nehéz feladatra.

"Az egyik kutatás szerzője két kategória szerint különítette el az otthoni tanítás híveit: az egyik szülői kategóriában elsősorban az ideológiai, a másikban pedig a pedagógiai szempontok érvényesülését emelte ki. Az ideológiai kategóriába sorolta a nagyon vallásos, illetve az úgynevezett New Age-szemléletű szülőket. Ez utóbbiak közé a szélsőségesen modern gondolkodású szülők számítanak. A pedagógiai szemléletű családok elsősorban az iskola szociális és kapcsolati lehetőségeivel, az általa kialakított pedagógiai környezettel elégedetlenek, mondván, hogy az ilyesfajta intézményi struktúrák eleve alkalmatlanok a gyereket fenyegető számtalan negatív hatás kivédésre. S az esetek hozzávetőleg egy százalékában a családok az iskolába járás elutasítását gyermekük iskolafóbiájának tudomásulvételével vagy saját korábbi rossz tapasztalataikkal is indokolják.

De vajon kik azok a szülők, akik manapság önszántukból vállalkoznak erre a nem könnyű feladatra? Ez a kérdés az amerikai kutatókat is foglalkoztatta. M. Mayberry megpróbálta tipizálni az átlagos otthon tanító amerikai családokat. Arra a megállapításra jutott, hogy a tipikus otthon tanító család leginkább fehér (adatai szerint elenyésző az otthoni tanításra vállalkozó színes bőrű családok száma), keresztény és gyakorolja a vallását. A családok többsége felsőfokon képzett tagokból áll, vidéki környezetben vagy kisvárosokban lakik, az apa munkában áll, a jövedelme elegendő ahhoz, hogy a család nélkülözni tudja a feleség keresetét."^*

Aki még többet szeretne olvasni az otthoni oktatással kapcsolatban, gyakorlati kérdésekre választ kapni, ez az oldal sok segítséget nyújt.

És Ti mit gondoltok? Vállalkoznátok az otthon tanulásra? Szerintetek célravezető?

Forrás: ^* Új pedagógia Szemle, ** Usa Today

Amerikanizmusok 18. - Mellékes és mégsem mellékes

Mi az a jég-szerű cucc az amerikai férfi mosdókban? Láttam a Tökös Csaj című filmben, de senki nem tudja mi az. Légyszi magyarázd el nekem.

A leggyorsabb, legegyszerűbb válasz: a jég-szerű cucc jég. A legtöbb amerikai (gondolom a többi nyugat-európai helyen is) étterem, bár, egyéb nagyobb tömegeket fogadó intézmény férfi mosdójában ezt a megoldást használják higiéniai okokból. Nívósabb helyeken úgynevezett urinal cakes-eket helyeznek el a mosdóban az illatok semlegesítésére, erre azonban a fent említett helyeken nem mindig van pénz és kapacitás, így a könnyebb megoldáshoz folyamodnak, s ráadásul a jég még több mindenre is megoldást nyújt.

A urinal cake, hivatalos nevén a urinal deodorizer block jégkoronghoz hasonló wc illatosító, melyet a pisoárba helyeznek. Ezt meghatározott időközönként ki kell cserélni, akár a többi toalett fertőtlenítő-szagtalanítót, ami nem kifejezetten gusztusos tevékenység, sokan pedig kifejezetten undorodnak attól az illattól, melyet ezek a mesterséges illatosítók árasztanak néhány találat után, ezért a legtöbb mosdóban ehelyett jeget használnak, még a puccosabb helyeken is.

A jég használata több szempontból is hasznos és higiénikus. Az olvadó jég állandó lefolyást biztosít, így a rendszerben sosem pang az 'anyag'. A jég lehűti a közvetlen környezete levegőjét, a fizika szabályai szerint a hűvös levegő leszáll, így az illatok kevésbé terjengenek a mosdóban. Ugyanez a hideg levegő elijeszti a szemtelenebb, mosdóban csellengő legyeket is. A jeget nem kell cserélni, így sokkal praktikusabb és olcsóbb, csak rá kell lapátolni egy adaggal, ha már fogyóban van. Be kell látnunk, hellyel-közzel a férfiak illemhelyen való viselkedése hagy kivetnivalót. Ez a megoldás erre is jó. Azokon a helyeken főleg, ahol nincs automatikus öblítés, nem is beszélve arról, hogy áramszünet esetén az egyáltalán nem működik, míg a jég kitart egy jó darabig.

Pszichológiai megfigyelés az a mókás tény, hogy a férfiak szeretnek rajzolgatni a pisivel a hóba, jégbe. Vagyis a jéggel feltöltött kagylóba szívesebben beletalálnak, ahogy egy férfiember megfogalmazta, 'jópofa, ahogy elszíneződik a jég és olvadozik a pisimtől', vagyis ismét a higiénia. Kevesebb lesz a mellétalálat, nem is beszélve arról, hogy sok esetben, főleg bárokban,  discokban, nemcsak pisi kerül a pisoárokba. A jég ilyenkor talán még nagyobb szolgálatot tesz, mint általában. A hideg azt is megakadályozza,  hogy az egészen elvadult egyedek a nagydolgukat végezzék azon a helyen, ahol csakis a kicsit illik.

Most pedig jöjjön a további illemhely illemtan.

Az angol nyelvnek meglepően sok kifejezése van a mellékhelyiségre. Ebben a bejegyzésben csak az amerikai angol  kifejezések találhatóak. Ha valaki ismer, hallott másikat, kérem írja meg,  milyen helyzetben, hogyan illik használni, hadd legyen teljesebb a lista.

Jöjjenek a beígért kifejezések.

A hivatalos elnevezés toilet, ám a hétköznapi társalgásban ritkán használják, néhány helyen, helyzetben, egyes államokban akár illetlennek is hangozhat.

W.C. - A Water Closet rövidítése és annak ellenére, hogy angol eredetű szó, hazájában és Amerikában használják a legkevésbé. Amerikában az európai bevándorlók nevezik így a mellékhelyiséget, franciák, norvégok, németek, dánok, magyarok, ám hamar áttérnek az itteni variációkra, mivel annyira nem honos ez a rövidítés.

potty - Kisgyerekek használják illetve szüleik, a bili megfelelője, kedves, játékos elnevezés, mely a pot szóból ered, amely szintén a mellékhelyiség szó kifejezése.

throne - trón, ahogy a magyar nyelvben is használjuk

A bathroom/washroom illedelmes kifejezések, használatuk abból ered, hogy Amerikában a legtöbb helyen a wc mellett kézmosási, felfrissülési lehetőség is van.

crapper - Thomas Crapper angol vízvezetékszerelő és feltaláló neve után, mondja a városi legenda, de ez ennél sokkal egyszerűbb. A szó eredetije, mondjuk úgy, egyidős az emberiséggel. Thomas Crapper véletlenül valóban vízvezetékszerelő volt, több újítást is bevezetett, ám a vízöblítéses wc feltalálása nem az ő nevéhez fűződik.

shitter, pisser - Nem éppen illedelmes verziók ezek sem, eredetük a crapper-hez hasonlóan a szótőből származik.

john - baráti társaságban is használható kifejezés, az 1920-as évek óta van jelen az amerikai angolban. Sir John Harrington nevéből. Ő volt az, aki az első vízöblítéses wc-t kifejlesztette.

outhouse - idősebb generáció szóhasználata, még abból az időből, amikor ki kellett menni, amikor ki kellett menni.

restroom - a legilledelmesebb kifejezés, hisz szinte nem is arról beszélünk, amiért valóban kimegyünk. Formális társaságban, bárhol használhatjuk annak veszélye nélkül, hogy megbántunk valakit. S ha még ennél is illedelmesebbek és nőiesebbek akarunk lenni, akkor hölgyek esetében a powder room/lady's room kifejezéseket is használhatjuk, melyek a Viktoriánus korból maradtak ránk és kerültek az amerikai angolba.

A can szó az 1950-es években került a szlengbe a mellékhelyiség kifejezésére.

latrine - a hadseregtől átvett kifejezés, melyet főleg a szárazföldi seregben illetve a légierőnél használnak, ennek a tengerészetnél használatos változata a head.

lavatory - a legtöbbször iskolában a gyerek kéretőznek ki ezzel a kifejezéssel

privy - régies kifejezés, még a skót bevándorlók hozták magukkal Amerikába, a private/privát/zártkörű szó rövidítése

the oval office - az elnök irodájából ered a kifejezés

Sose feledjük, Amerika hatalmas, amelyik kifejezés délen elfogadott, északon, lehet nem ismerik, vagy esetleg illetlen és fordítva is igaz. Összefoglalásképp, ha biztosra akarunk menni, használjuk ezen három kifejezés egyikét-restroom, bathroom, washroom-, ezekkel egyetlen társaságot sem sértünk meg, nem okozunk megrökönyödést. Általánosságban mondható, ha otthon, barátoknál, magánterületen vagyunk, akkor a bathroom, ha közintézményben, akkor a restroom kifejezés használatos.